Tokaj nagy veszélyben van

„A borok minősége vagy a koncepció a főgond?

A koncepciótlanság és az átgondolatlanság a fő gond. Azt gondolják sokan, hogy néhány tokaji bor vagy termelő sikere már garantálja a borvidék hosszú távú jövőjét. A Szent Tamás Pincészet professzionalizmusa és nemzetközi sikerei, hogy kiemeljek egy számomra mintaszerű történetet, édeskevés annak megoldásában, hogy mi lesz 20 év múlva a borvidéken. Bizonyos szempontból azt érzem rajtuk, hogy inkább mennek a maguk feje után, mert ha elhinnék és várnák azt a sok szépet és jót, amit Tokajnak ígértek, akkor már fejre álltak volna. Mindeközben a belföldi kampány indokolatlanul állítja be siker sztoriként, ami itt történik, ezáltal elfedi a problémákat.

Mit kell elfedni?

A világ egyik leghíresebb borvidékéről van szó, ami olyan történelemmel, múlttal és tradícióval rendelkezik, amelyért más borvidék vagyonokat áldozna fel. Ehhez képest, mi jelen pillanatban még az identitását sem tudjuk definiálni. A száraz furmint stratégiájával olyan új irányban indult el Tokaj, ami rendkívüli bizonytalan talajon áll.

Nem gondolod, hogy akár valami jó is kisülhet?

Ne érts félre, én sosem állítottam ennek az ellenkezőjét. De az biztos, hogy még senkitől sem hallottam olyan elemzést, ami megindokolná az új irányt. Elfogadom, hogy a megváltozott étkezési és italfogyasztási szokásaink miatt nehezen tudjuk értékesíteni a nemzetközileg is elismert, több száz éves tradícióval rendelkező magas minőségű aszúnkat, de ilyen hullámvölgyben más borvidék is volt már. Higgadt fejjel kellett volna átgondolni a lehetőségeket, és megvizsgálni a hasonló problémákkal küzdő borvidékeket. Ehelyett mi első lépésként hátat fordítottunk a múltunknak. Levenni a palettáról azt a terméket, ami több száz éve híressé tesz bennünket, és beállni egy új termékkel a sor végére, ez elég nagy bátorság. Vagy butaság.

Ha a fogyasztóréteg változott, mit lehetett volna csinálni?

Egy új, barátságosabb és piacalkalmasabb stílusban elkészített aszú csak egy a sok variáció közül. A Kereskedőház aszúja 97 pontot kapott a Decanter versenyén. Én vezettem azt a mesterkurzust a Vincén, ahol bemutattuk. Akkor azt mondtam, hogy igen, ez a halványsárga, elegáns stílus a jövő. És lám, igazam lett. A Barolo új stílusának kiépítése erre jó példa. De mi gondolkodás nélkül eldöntöttük, hogy a furmint világhírű lesz, és kész.

Ha nincs végiggondolva a történet, akkor nehéz lesz a továbbiakban kommunikálni. Főleg úgy, hogy nem vagyunk kíváncsiak, mit igényel a külföldi piac.

Pontosan! A kilencvenes években volt divat a szőlőfajták köré építeni a marketinget, de az egy letűnt kor. Amikor mindenki arra törekszik a világon, hogy az eredetére építse fel az identitását, például sokkal hatékonyabb lett volna – a Tokaj nevet kihasználva -, egy Tokaj Dry megjelenés. Furmintot szinte bárhol tudnak telepíteni a világban, és üzletet csinálni belőle. A Tokaj nevet viszont nem tudják tőlünk elvenni.

Ha becsapva magunkat még mindig azt gondoljuk, hogy a szőlőfajta érdekli a világot, akkor én megversenyeztettem volna a furmintot a hárslevelűvel. A hárslevelű sokkal barátságosabb, eltarthatóbb és komplexebb bort tud adni, mint a furmint. És persze az én vesszőparipám, a házasítás sem kapott lehetőséget. A furmint szerepe mindig is alapvetően a savgerinc biztosítása volt, de a hárslevelű a lélek, a báj, az elegancia. E nélkül szerintem nem igazi tokaji a száraz bor sem. Az export piac, és az ebből adódó egyéb lehetőségek felértékelődnek a jövőben, de a külföldi piacon csak úgy lehet sikeresen megjelenni, ha ezt ismerjük, és tudjuk hová pozícionálni magunkat.

A furmint mellé most már egyre több ember beállt, a visszalépés viszont komoly presztízsveszteséggel járna, pedig lassan késő lesz változtatni. Azt is látni kéne, hogy a nemzetközi sikerek az újdonságnak szólnak. Bármivel megjelenhettünk volna, ma a nemzetközi közeg nyitott az újdonságra. Hosszú távon viszont csak az marad versenyképes, amely bort szeretnek inni az emberek.”